Öntözés hálózat nélkül: mikor éri meg a napelemes szivattyú?

A hálózaton kívüli vízkivétel klasszikus dilemmája: aggregátor drága üzemanyaggal és karbantartással, vagy hosszú, engedélyköteles hálózatbővítés. A napelemes szivattyú egy harmadik utat kínál, mert a napenergiát közvetlenül alakítja vízszállítássá, akkumulátor és inverter nélkül.

A lényeg a beépített MPPT vezérlés. Ez a panel pillanatnyi teljesítményéhez igazítja a motor fordulatszámát, így felhős időben lassabban, tűző napon a maximumon jár a szivattyú, anélkül hogy leállna vagy károsodna.

Mikor a legjobb választás

• Nincs vagy nagyon távoli a hálózati csatlakozás a kútnál.
• A vízigény nappalra esik: öntözés, itatás, tározó feltöltése, amikor amúgy is süt a nap.
• Zavartalan, karbantartásmentes üzemet szeretne, üzemanyag-logisztika nélkül.
• Van egy tározó vagy medence, amely puffereli a napi ingadozást.

Amit érdemes végiggondolni

A napelemes rendszernél nem a kW a mérce, hanem a napi vízmennyiség egy adott emelőmagasságon. Egy 400 W-os csőbúvár 40 méter körüli emelésnél napi több köbméter vizet is felhoz, de a szám erősen függ a naptól és a rendszer geometriájától.

Ökölszabályként a panel névleges teljesítménye legyen a motor névlegesének nagyjából 1,3-szorosa. Ez a ráhagyás fedezi a hőmérséklet és a szórt fény miatti veszteséget, és stabilan tartja a munkapontot a nap nagyobb részében.

Tározós rendszerrel a legkényelmesebb: a szivattyú napközben tölti a tartályt, a vizet pedig akkor használja fel, amikor kell. Így nem kell az öntözést a felhőkhöz igazítani.

Napelemes vagy aggregátoros?

Ahol a vízigény éjszakára vagy borult napokra esik, ott a napelemes rendszer önmagában nem elég, kiegészítő betáplálás kell. Ahol viszont a szükséglet nappali és szezonális, például nyári öntözés, ott a napelemes szivattyú néhány szezon alatt visszahozza az árát, mert utána gyakorlatilag ingyen szállítja a vizet.